Nagy váltások után, nagy tapasztalattal az ingatlanszakmában (VIDEÓ)

Heckenast István mezőgazdasági gépészmérnök, a Heckenast Ingatlan Kft. tulajdonosa, ügyvezetője a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen diplomázott. Mielőtt 2001-ben megnyitotta saját ingatlanforgalmazó vállalkozását, dolgozott a Szombathelyi Állami Tangazdaságban, majd az AGROKER kereskedelmi igazgatójaként, az Opel Csillag Autóház ügyvezető igazgatójaként, továbbá az Opel Marsal Kft. kereskedelmi igazgatójaként. Mindezt végignézve könnyű megállapítani, hogy voltak nagy váltások az életében.

  • Burgert Róbert, aki az egyetemi éveim idején a bábolnai gazdaság vezérigazgatója volt és tanított is Gödöllőn, gyakran elmondta a hallgatóknak: „Fiúk, ha van rá lehetőségetek, akkor 10-15 évenként váltsatok, méghozzá nagyot, mert nem jó, ha megszokásból, rutinból dolgoztok.” Ez a váltás nekem – ha nem is mindig tudatosan, de – többször is sikerült, ami állandóan megújulást hozott az életembe, a váltásokból pedig csak előnyöm származott – adja meg a pályája eszenciáját Heckenast István, akivel persze részletesebben is áttekintjük az életútját.

 

Heckenast István

 

  • Gödöllőn annak a híres évfolyamnak voltam a tagja, akik az atlétikai Eb után elsőként vettük birtokba a csodálatos kollégiumot, amolyan honfoglalók voltunk Gödöllőn. Budapest közelsége, az ottani kulturális, sport és egyéb lehetőségek meghatározóak voltak számomra azokban az években és később is. Nagyon megszerettem azt a közeget, ezért a diplomázás után két évig tanársegéd voltam Gödöllőn. Közben feleségül vettem egy gyöngyösi lányt, így nevelőtanárként nem maradhattam a kollégiumban. Úton volt már az első gyermekünk is, amikor adódott a lehetőség, hogy hazajöjjek. A Szombathelyi Állami Tangazdaságban kínálkozott egy olyan állás, amihez lakástámogatást is adtak. Öt évig dolgoztam a tangazdaságban, ez volt életem legnehezebb időszaka. A legtöbbet akkor dolgoztam az órák számát illetően és persze fizikailag is, viszont óriási tapasztalatra tettem szert. Egy amerikai gépsor üzemeltetése volt a feladatom, a Hesston gépekről van szó, amik abban az időben megelőzték a korukat. Viccesen akkoriban Hesston Pistának is neveztek, ami hízelgő volt a számomra. Bár a tangazdaságnál az első időben még amolyan kezdő értelmiségiként kezeltek, a végére minden tekintetben elfogadtak a főnökeim és sajnálták, hogy feljebb lépek. Az AGROKER akkori igazgatója hívott beszélgetésre egy pályázat nyomán, és azt mondta, én vagyok az ő embere. Az AGROKER a tangazdasághoz képest egy teljesen más világ volt, ami a kereskedelmi pályámnak az elejét jelentette. Szakmai élményként éltem meg, hogy azoknak az üzemeknek a vezetői – téeszelnökök, állami gazdasági igazgatók, gépészek -, akikkel tárgyaltam, kollégaként tekintettek rám. Nem egy irodista voltam a szemükben, hanem valódi partner, aki ismeri és tudja is üzemeltetni az eladásra kínált gépeket.

A géposztályvezetői posztról a továbblépést az jelentette, amikor igazgatóhelyettes lett az AGROKER-nél. Akkoriban jött a nagy ötlet: mivel Szentgotthárdon megnyílt az Opel gyár, kézenfekvő, hogy Opel márkakereskedést nyissanak Szombathelyen. Amire megszerezték a jogot, már 1991-et írtunk.

  • Hatalmas bemutató termet, műhelyt, szalont építettünk a Csaba utcában – emlékszik vissza erre az időszakra, hozzátéve: akkortól új nevet kapott, ő lett az Opelos István.
  • Ott már kifejezetten a kereskedelem volt a fő feladatom, természetesen műszaki háttérrel. A kereskedői vénát valószínűleg a nagyapámtól örököltem, akinek kerékpár és varrógép kereskedése, mai szóhasználattal márkaszervize volt a Király utcában. Ide tartozik egy sztori: a feleségem egyik gyöngyösi ismerőse büszkélkedett azzal, hogy a nagyapámnál vett biciklije még három évvel később is szombathelyi levegővel ment. Egyébként az Opel márkakereskedésben kezdtük megismerni, milyen az, amikor az ügyfelek, a vevők már egy teljesen más szintet képviselnek. Megtanultuk, hogy mindig a vevő az első, és mindig neki van igaza. 

Ötvennégy évesen jött az újabb nagy váltás: családi vállalkozást alapított, ingatlanos lett. Hogy miért éppen ebbe az irányba kormányozta az életét? Azt mondja: ez a terület egész életében izgatta. Mindig ott volt valahol az agytekervényeiben. Aztán egy történetet mesél:

  • 1979-ben egy rokoni látogatáson Kanadában jártunk, és egy harminc fős családi ebéd közben egyszer csak felállt a házigazda, mert kapott egy telefont. Azt mondta, el kell mennie, mert most érett be egy három éves munkája, egy ingatlaneladás. Sokszor eszembe jut ez a történet, és amikor nálunk is megcsörrent a telefon a vasárnapi ebéd közben, akkor éreztem meg, hogy most már igazi ingatlanos vagyok. Az induláskor egyébként jól tudtam hasznosítani a meglévő bizalmi és kapcsolati tőkét. Nagyon sok olyan vevőm lett, akik korábban tőlem vettek autót, vagy még régebben traktort. Ezek a kapcsolatok olyan mélyek voltak, amik állandóságot, stabilitást, egyben biztonságot jelentettek az emberek számára. Ma nagyon sok ingatlanos van, viszont már az autós szakmában megtanultam, hogy a konkurencia sose hátrány. Inkább előny, mert éberen tartja az embert, hogy figyeljen: vannak ott mások is, akikkel minden nap meg kell küzdeni az új vevőért vagy egy eladó ingatlanért. Az ingatlanpiacon vannak normális viszonyok, jó partnerek, de sajnos vannak olyanok is, akik méltatlanok erre a területre. A kamarán belül is próbálkozunk azzal, hogy elérjük a szakma tisztulását. Én konzervatív vagyok, mi minden szerződést szimpátia alapján szeretünk megkötni (nem úgy, hogy erőszakosan nyomulunk az ügyfelek irányába). És igyekszünk komplex szolgáltatást nyújtani. Manapság gombamód szaporodnak a városban az ingatlanos projektek, rengeteg lakás épül. Nekünk sikerült megszerezni egy olyan projekt kizárólagos értékesítését, ami különleges, mert egyrészt minőségi lakásokat kínál, másrészt nagyon jó helyen van. Az Almosa Savaria lakóparkról van szó, a Tinódi Lantos Sebestyén utcában. Ez a lakóház hosszú távon jelent biztonságot és kényelmet az embereknek, valamint egy olyan kapcsolódást a környezethez, ami nyugodt életet tesz lehetővé.

Túl a hetvenedik életévén indokolt a kérdés: Lesz, aki folytatja azt, amit az utóbbi csaknem húsz évben felépített?

  • A kérdés óhatatlanul izgatja az embert. Mindkét gyermekem és az öt unokám távol van, tehát rájuk ilyen szempontból nem számíthatok. Viszont van egy régóta nálunk dolgozó kolléganőm, Divós Kati, aki jó eséllyel átveszi a vállalkozást. Persze nem holnap, hanem talán egy-két éven belül. Örülnék, ha a cég, a név továbbra is megmaradna Szombathelyen. Megnyugtató lenne, hogy van egy olyan hely a városban, ahová nyugdíjasként is be tudok menni, ahol szívesen látnak, s ha szükség van a tanácsaimra, azokat is megoszthatom. 

Heckenast István kamarai múltja egyébként a szervezet megalakulásához köthető, tehát negyedszázados időszakra tekint vissza.

  • Opelosként lettem először kamarai tag, és tisztséget is kaptam. Átmeneti szünet után, a vállalkozásom beindítását követően pedig kötelezőnek éreztem saját magamra nézve, hogy újra csatlakozzam a kamarához. Egyrészt az információ oda és visszaáramlása, másrészt a szakmai kérdésekre történő ráhatás miatt is fontosnak érzem a részvételt a kamara életében. Én úgy látom, egyre inkább élnünk kell a kamara nyújtotta lehetőségekkel, mert a szervezet által összefoghatjuk a vállalkozásokat, ami plusz muníciókat ad a kamara kezébe.

- VasiGazdaság

A bejegyzés elkészítését a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara támogatta. A kamara célja, hogy az itt megjelent információkkal és további, ehhez hasonló tartalmakkal segítse a helyi vállalkozókat az üzleti fejlődésben.

Szólj hozzá!

Muszáj bejelentkezned, hogy hozzászólhass!