A nagyobb elvárások nagyobb teljesítményt eredményeznek. Ez a Pygmalion-effektus – kicsit leegyszerűsítve. Pontosabban értelmezve, ugyanis nem az a lényeg, hogy minél többet sajtoljunk ki az alkalmazottainkból. Hanem az, hogy a nagyobb elvárás mellé nagyobb támogatást adjunk. Ha ezt megtesszük, sokkal többre lesz képes a kolléga. És ezt már jó pár évvel ezelőtt bebizonyították.
A diákok teljesítményén próbálták lemérni, hogy mennyit számít az, ha a tanár az átlagnál támogatóbban áll a tanuló mellé. Robert Rosenthal pszichológus végezte ezt a kutatást. A módszer rendkívül egyszerű volt: a tanárokat arra kérte, hogy random válasszanak ki olyan diákokat, akik felé az átlagnál nagyobb elvárásokat támasztanak, de úgy, hogy jobban biztatják őket a feladat elvégzésére. Persze mindezek előtt, még a tanév elején a diákok értékelési teszten vettek részt. Így tudták ugyanis lemérni a fejlődést.
A gyerekek kiválasztásához egyébként nem kapcsolódott semmilyen eredmény, sem IQ teszt. A tanárok teljesen találomra kezdtek el az átlagnál jobban bíztatni diákokat. Az év végi újabb teszt során bebizonyosodott, hogy a “támogatott” diákok teljesítménye javult azokéhoz képest, akik nem részesültek nagyobb figyelemben.
A kutatás tehát bebizonyította, hogy ha az átlagnál magasabb elvárást támasztunk a kollégák felé, ami mellé sokkal nagyobb biztató figyelem társul, az eredmény nem marad el. A teljesítmény sokat javul. Ennyi lenne a Pygmalion-hatás vagy Pygmalion-effektus.
A tanulság: a hibák keresése, a negatív hozzáállás egyáltalán nem segít a teljesítmény növelésében
Ha azt szeretnénk, hogy az alkalmazottak, a kollégák eredménye javuljon, megoldjanak egy-egy problémát, nagyobb támogató figyelmet kell szentelni nekik, és csakis pozitív elvárásokat kell támasztani feléjük.